Máshogy gondolkodom

Az életem során mindig úgy éreztem, hogy máshogy gondolkodom mint a többiek. Míg mindenki valamit feketének látott Én azt fehérnek. Míg mások mindig problémákat láttak addig Én feladatokat, Míg mások mindig panaszkodtak, addig Én nem.

Sokáig azt hittem, hogy velem van a baj.

Mikor 1-1 gondolatom megosztottam másokkal, mindig hozzátettem, hogy Én csak szőke vagyok mondhatok butaságokat, mert hittem is abban, ha csak Én látom máshogy, akkor tuti velem van a baj. Aztán pár éve a kezembe kerültek olyan emberek életrajzai, megtörtént történetei, amik kezdték felnyitni a szememet, hogy másokra nem is kellene hallgatnom, mert lehet, hogy Én látok jól.

Rádöbbentem, hogy az eddigi életem során sokszor olyan emberektől fogadtam el kritikát, tanácsot, akik nem hogy előrébb tartanak a céljaik elérésében hanem mögöttem kullognak bőven lehagytam őket. Míg nyaldossák sebeiket, egyre jobban belesekélyesednek az általuk kreált negatív világba, addig Én a gondolkodásommal, kitartásommal lehagytam őket. Egyre jobban eltávolodtunk. Továbbra se szállok szembe a nézeteikkel, mert megtanultam, hogy olyan ajtókon ahol nem engednek be ott felesleges kopogtatni, hagyom őket abba a tudatba, hogy naiv vagyok, álmodozó, higgyenek szőkének, végül is nem fontos a véleményük.

Rájöttem, hogy a kudarc az nem valami hatalmas bűn, hanem a sikerhez vezető rögös út velejárója. Rájöttem,hogy ha valaki kudarcot tapasztal akkor nem feladni kell, nem szabad hallgatni az “Én megmondtam” emberekre, hanem magamban hinni és végére járni, mert sokszor a kudarc akkor jelentkezik amikor már csak egy lépés választja el az embert a céltól, és ha megteszi azt a lépést, és megtalálja a megoldást akkor a siker mámorát élheti át. Rájöttem, hogy ha megyek a saját fejem után és kudarcot vallok, Én fogom a terheket viselni, és ha sikert aratok annak én aratom le a babérjait.

Rájöttem, hogy az eddigi életemre nézve sok veszteség ért, mert másokra hallgattam, nem bíztam magamban és félve a kudarctól, hogy kinevetnek, nem mentem a fejem után. Azok a döntéseim, melyek miatt másokra hallgattam és kishitűségem miatt nem léptem időben, sok veszteséget hoztak a “konyhára”. Ez volt az ára, hogy nem magamban bíztam, hanem másokra hallgattam.

Bárhogy is volt a múlt, elmondhatom, hogy amit az életem során kitaláltam azt többségében sikeresen véghezvittem. Meg van mindenem amiről álmodtam, és nagyjából úgy alakult az életem ahogy az a képzeletemben anno kirajzolódott. Kevés ember mondhatja el, hogy így érez. És nem a pénzről beszélek, hanem az álmaimról. Túl jutottam a fiatal koromban elképzelteken. Most már csak azok az álmaim maradtak, melyek az utam során tényleg nagy falatnak bizonyultak, és feltettem egy láthatatlan polcra, amiről eljött az ideje, hogy levegyem őket, és kitaláljam, hogy hogyan érhetném el. Figyelem a kínálkozólehetőséget, kutatom, hogy mások miként birkóztak meg számukra sokkal nagyobb falatokkal, hogy lépték jóval túl a születésükkor megjósolt lehetőségeiket. Mindezt azért teszem, hogy ötleteket gyűjtsek. Így jutottam el olyan emberek élettörténetihez, akik a lehetetlennel megküzdve érték el álmaikat. Ők azok akik a semmiből indulva hatalmas utat bejárva, álmaikról nem lemondva jutottak el egészen a csúcsig. Olyan emberekről szeretnék írni az oldalon, akik képesek voltak hinni magukban, az ötleteikben, és kitartó munkával elérték az álmaikat.

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ezeknek az emberek életét bemutassam.

Mindenkinek jó szórakozást kívánok az élet nevű játékban, és persze az általam bemutatott művek átélésében.